Az utóbbi két hétben olyan meleg van, hogy összesen 4 féle dolgot van kedvem enni: semmit, salátát, gyümölcsöt és gyümölcslevest. A céges menzán a héten a piros bogyós gyümölcslevesnek végigettem az epres, a málnás, az epres-málnás és a meggyes változatát, úgyhogy hétvégére nem maradt más, mint két kedvenc: szeder és áfonya. Mindkettőt aranyárban mérik, bárhol is veszi az ember, úgyhogy inkább becsuktam a szemem, amikor a pénztáros elémrakta a bankkártya lehúzó terminált és csak megnyomtam az OK-t. Soha nem csináltam még gyümölcslevest, de rövid keresgélés után úgy tűnik, hogy két szempontból is megosztja a magukat rászánókat, egyrészt van a gyümölcsöt főzzük, vagy ne főzzük tengely, másrészt a mivel habarjuk? kérdés mentén pedig a joghurt, tejfől és tejszínre esküdők tábora. Ha az idokep.hu-nak hinni lehet, akkor lesz ra alkalmam, hogy a matrix minden verzióját kipróbáljam, kezdésnek pedig egy főzött, tejfölös változatot csináltam, a nosalty.hu-n talált recept alapján:

250g gyümölcs
1 lime leve
2 egész fahéj
pár szem szegfűszeg
3 evőkanál méz
8 dl víz
2 evőkanál tejföl
kis liszt

Elkészíteni iszonyú egyszerű, a habarás hozzávalók (tejföl, liszt) kivételével mindent össze kell önteni, felforralni, majd a forró lével higított habarással újraforralni és kész. Főzés közben nagyon jó illata van és a színe is egyre szebb és homogénebb lesz. Mivel hidegen fogyasztandó, ezért jelenleg a hűtőben van, nem tudom megmondani, hogy ízre milyen, de majd update-elem a postot.

A pár napja készített sült paprika óta ott búslakodott a fél doboz ricotta a hűtőben, meg a lelkiismeretemben, de ma nem bírtam tovább, felhasználtam így:

fél doboz ricotta (120g kb)
8-10 szem koktélparadicsom (ún. datolyaparadicsom volt, úgyhogy rendes hagyományos kerek verzióból lehet, hogy kicsit több kell)
5-6 db szárított paradicsom (ez nem kell bele feltétlenül, de ez a lelkiismeretem és a hűtő polcán ott ült a ricotta mellett)
2-3 gerezd fokhagyma
só
bazsalikom (friss, cserepes volt itthon és sajnáltam volna összefonnyasztani a többi hozzávalóval együtt, úgyhogy csak a tetejére került, díszítésként)

+ penne

A hőség miatt valami könnyű ételt akartam csinálni, plusz bekattant a kaliforniai paprika, és innen már egyetlen lépés volt, hogy egy kis post-itra felkerüljenek a ricottás sült paprika megvásárolandó kellékei. (más kérdés, hogy az 5 dologból 1-et, a fekete olajbogyót valahogy még így sem sikerült a kosárba tennem) Ez a teljes hozzávaló lista:

fejenként 1 nagy, húsos piros kaliforniai paprika
ricotta (tökmindegy, mennyi a recept, úgyse lehet bármekkora kiszerelésben kapni, én 250g-osat vettem és a felét használtam el)
magozott fekete olajbogyó
egy citrom leve
olívaolaj, só, bors

az összes általam talált sült paprika recept kb úgy kezdődik, hogy "megsütjük a paprikákat", de mivel ez nekem nem volt annyira egyértelmű, ezért végeztem egy kis guglizást, íme a tények, opciók és teendők időrendi sorrendben:
- meg kell mosni őket
- lehet mindenestül, szárastul egyben sütni, de van aki kiszedi a csumáját, meg a magokat és 3 nagyobb részre szedi. Ahogy látom ez kb mindegy, utómunkánál nekem az egybesütés egyszerűbbnek tűnik, legalábbis én ezt választottam.
- elő kell melegíteni a sütőt, a receptek összevissza 200-240 fokot írnak, nekem a 240 bevált
- tepsibe alufóliára kerüljenek a paprikák, valamennyi levet eresztenek, úgyhogy kis pereme legyen a tepsinek mindenképp
- összesen kb fél óra alatt megsülnek, ezalatt 3x megforgattam őket, hogy minden oldalukat érje a perzselés
- nem baj, ha megbarnul-megfeketedik, vagy felhólyagosodik, ez úgyis csak a héja, ami meg úgyis megy a kukába majd
- ha kész vannak ránézésre (nagyon jó illata van egyébként!), akkor átkerülnek egy hőálló tálba, majd 15 percre le kell légmentesen takarni fóliával, ettől tud jól lejönni a héja, és ezt a trükköt csak megerősíteni tudom, nagyon könnyen lejött egy vékony hártya róluk
- a paprikák egyébként egy általam eddig ismeretlen halmazállapotot vesznek fel sütés és nyúzás után, valami meleg és plöttyedt izé lesz belőlük, nagyjából ilyennek képzelek egy felmelegített medúzát, ha létezne olyan
- kimagozás, 3 részre darabolás

A múltkor kipróbált quiche-nek ma egy újabb változatát készítettem, tészta ugyanaz, viszont spenót helyett piros kaliforniai paprika és feta sajt lettek az ízadók. Mivel a feta sajt elég sós, ezért abból kevesebbet tettem bele, illetve most mascarpone helyett Philadelphia-t használtam krémsajtként. Egy fizikai adottság is változott közben, az egy-két hete lezajlott lakásváltással együtt a receptek ezentúl nem gáztűzhelyen/gázsütőben készülnek (ahol 1-8-as fokozaton lehet a hőmérsékletet állítani, mindig találgatva, hogy a 180 fok vajon minek felel meg), hanem egy hipermodern villanysütőben, amivel még csak barátkozok.

Múlt hétvégén piacoztunk és mint sokszor, megint elfogott a lelkesedés, hogy vegyünk valami alapanyagot, és aztán majd csinálunk belőle valamit. Szeretek úgy venni zöldségeket és gyümölcsöket, hogy nem tudom, mi lesz belőlük, hanem hagyom, hogy alakuljanak a dolgok, hangulattól függően. Ezúttal spenót lett a váratlan vendég, ami velünk jött haza, és aztán teljes egy hétig úgy tűnt, hogy Gergőnek igaza lesz, és elfonnyadva a szemetesben fogja végezni, míg mára már annyira cikinek éreztem ezt, hogy elővettem a témát. Hétközben egyébként nem ignoráltam teljesen a spenótunkat, csak a kinézett recept volt túl macerás az éjjeli hűtőberakással. Mégis kinek van kedve kétszer is nekiállni ugyanannak a kajának?! Ma viszont beugrott, hogy a megoldás a quiche lesz. Kerestem recepteket és végül Lila Füge és egy receptvarazs.hu-s recept egyesítésével állt össze az én saját receptem:

tésztához:
20 dkg liszt
10 dkg Rama
fél kiskanál só
1 tojás sárgája
2 kanál víz
(sütésnél nehezékként lencse, vagy rizs, vagy bab)

töltelékhez:
85 g krémsajt - nálam Mascarpone, LilaFüge eredeti receptjében Philadelphia
0,8 dl tejszín (lehet a fele tej, fele tejszín is) - ezt én teljesen elbénáztam, elnéztem a mennyiséget, úgyhogy végül érzésre volt valamennyi tejszín és vmennyi tej
25 dkg spenót - a piacos néninek ilyen kiszerelésben volt, amúgy az eredeti receptben 40 dkg szerepel. Nekem nem hiányzott végül az a 15 dkg egyáltalán.
3 gerezd fokhagyma - 4, merthogy a fokhagyma az jó
15 dkg reszelt sajt (cheddar vagy gouda vagy bármilyen zsírosabb aromás sajt) - raktam bele kis edamit, bár nyilván nem ez volt az optimális megoldás
5 dkg + egy szórásnyi reszelt parmezán - nem parmezán volt, hanem szintén a piacról már nem pontosan emlékszem, de francia keménysajt
3 nagy tojás
egy nagy marék pirított fenyőmag
só, bors, szerecsendió

Tésztánál az összes összevalót össze kell gyúrni, nem hittem el én sem a morzsálódos lisztkupacról, de a végén tényleg összeállt szépen! Ha megvan, akkor alufóliában egy fél órára a hűtőbe kell kerüljön, ettől lesz omlós állítólag, ezt csak alátámasztani tudom a végeredmény ismeretében. Míg hűl a tészta, addig a fenyőmagokat megpirítottam, egy másik serpenyőben pedig kis vajon a fokhagymákat, majd belekerültek a spenótlevelek, amiket épphogy szétvagdostam, sokat nem szöszöltem vele. Miközben a spenótlevelek fonnyadnak, addig a hideg tésztát beraktam a formába (hivatalosan hullámos szélű kerámiaformában kéne, de olyanom nincs), amit sütőpapírral béleltem ki, soha nem szoktam kivajazással próbálkozni még soha nem jött be, úgyhogy sütőpapír is my friend. Újabb 20 perc a hűtőben, majd irány az előmelegített sütő. A felpúposodás megelőzése érdekében egy külön rétegben nehezékként rizs került rá, hogy lenyomja. Kb 10 perc sütés után levettem és nehezék nélkül sült tovább. Eközben a tölteléket kavartam össze, szó szerint, mert elnéztem és 0,8dl helyett 8dl készült, amiből a végén egy öntögetős, részben újrakészítős varázslás árán lett valamennyi, érzésre inkább 2dl folyadék (mascarpone-tejszín-tej-tojás). Ezt ízesítettem szerecsendióval és borssal, majd belekerült a fenyőmag, a spenót, és beletépkedtem 2 szelet eidamit, majd villával a lényeget leszűrva ráraktam a közben szép aranybarna tésztára, meg egy kicsit öntöttem a léből is. Féltem attól, hogy átázik a tészta, úgyhogy szerintem végül hangyányit kevesebb is ment rá, mint eredetileg kellett volna. Majd legközelebb figyelek a számokra, addig is jó lecke volt. A végeredményről pedig:

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: 5 Megkönnyebbülés volt, hogy a benézett mennyiségek ellenére szép lett, és külön büszke vagyok rá, hogy a tészta nem lett zselés, átlátszó szerű, amivel már jópár reggelizőhelyen találkoztam és amit nagyon nem szeretek.

íz Kata szerint: 4 kicsit hiányzott a karakteresség, finom volt, bár jobban szerettem volna, ha nem ennyire kiegyenlített a spenót-tojás-fűszerek trió ízharmóniája, hanem valamelyik erőteljesebb. Mondjuk lehet, hogy ezt 1 csipettel több só megoldotta volna.

külalak Gergő szerint: 5 "Így kell kinéznie egy spenótos quiche-nek szerintem."

íz Gergő szerint: 4,5 "Kicsit több sót tettem volna bele, meg mééééég sajtot. Amúgy pont olyan, mintha egy quiche lenne. Jó lett a tészta és jó lett a spenót is! Finom!" "Még csirkével el tudtam volna képzelni."

Gergő szerint azért csináljuk a blogot, hogy mi emlékezzünk miket főztünk, nem pedig azért, mert szerintünk egy főzősblog az egy nagyon eredeti ötlet lenne, vagy mert annyira különleges receptekkel állnánk elő. És igaza van! Félreteszem minden kétkedésemet, és mégiscsak megírom, hogy mit vacsoráztunk ma, hamár az elmúlt pár hét, vagy hónap művei nem kerültek lejegyzésre.
A boltba érve az volt a mondás, hogy minél előbb jöjjünk ki, ami azt vonta maga után, hogy nem volt idő elmélkedni, meg álmodozni mindenféle kacsalábon forgó étkeken, hanem back to the roots: hús lesz krumplival. Ennek megfelelően csirke és pici krumplik kerültek a kosárba, meg citromfű amit már a múlt hétvégi citromos-joghurtos-hagymás tésztasalátához szerettem volna ellőni, de mint kiderült, nem volt itthon. Ja és ha valaki tudja, hogy a szuper újrazárható, aromatartó, nedvességmegőrző tasakok és fagyasztott áruk idején miért nem lehet valamilyen tartósított formában mentát kapni (a cserepes verziók már életük leszállóágában voltak), az mondja!

Maga a recept amúgy nem annyira érdekes, vagy egzotikus, mint amennyire az íze lett:
csirkemell
1 doboz mascarpone (kicsit ijesztő húsételhez használni valamit, aminek a csomagolásán egy óriási tiramisu díszeleg)
citromfű
mozzarella (beleolvasztottam a szószba 3 szeletet, amitől kevésbé folyós és kevésbé homogén lett az állaga)
krumpli

A csirkemellből szeleteket vágtam (nekem ez elég szenvedősen megy, mert nem tudom, hogyan kell szakszerűen, de gondolom egy rutinosabbnak ez megvan pár perc alatt), kis olajon megsütöttem, míg szép sülthús színük nem lett, eközben Gergő meghámozta a krumplikat. Amikor befejeztük a hús és krumpli alól pattogzó forró olajcseppek elől való ugrálást (még mindig nem vettünk fedőt), akkor a mascarponét megolvasztottam és több körben újabb és újabb adag citromfüvet szórtam bele. Végig azt hittem, hogy túlzásba viszem, és egy grapefruit keserűségű és savanyúságú valamit fogok kapni, de a kóstolgatások során mindig kiderült, hogy nem, nagyon jó markáns ízt ad, de egyáltalán nem tolakodó, hanem inkább valahogy arcot ad az amúgy teljesen semleges mascarponénak. Arról nem is beszélve, hogy a masszív mascarpone mellé nagyon kell valami, amitől könnyedebbnek lehet érezni, a citromfű pedig pont ilyen, de gondolom a tiramisuban meg pont ezért van a kávé. A végeredmény egy nagyon finom szósz lett, amihez jól passzult a fűszerezés nélküli csirke és a ropogós krumpli. Fénykép nem készült, hiszen akkor még úgy volt, hogy nem lesz belőle post.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: 4, mert a csirkéket beleraktam a szószba, pedig jól nézett volna ki, ha inkább rájuk öntöm, akkor kilógótt volna helyenként a pirosas hús, ami jól ment volna a ránézésre kapros szószhoz.

íz Kata szerint: 5, bejött nagyon a citromfű, meg mostanában tetszenek a kicsit kesernyésebb, nem annyira szabályos ízek.

külalak Gergő szerint: 4 "A csirkék lehettek volna egységesebbek."

íz Gergő szerint: 5 "Nagyon finom volt a mascarponés öntet is, jó volt, hogy szikárabb volt a hús és jó lett a krumpli is."

Gergő 2 héttel ezelőtti balesete óta fokozott érdeklődést mutatunk a pépesebb, puhább, kevesebb rágással elfogyasztható ételek iránt. Mivel már a könyökünkön jön ki a krumplipüré, meg a mindenféle főzelékek és paradicsomlevesek, nem is beszélve a hortobágyi palacsintáról, egyre nehezebb valami újdonságot kitalálni. Ebben a szellemben, némileg csüggedten indultunk reggel kávézni a Millenáris parkba, hogy majd lesz valahogy, valami, a kávé legalábbis tuti. A koffein és a napsugarak megtették hatásukat, a Match-ba már teljesen feldobódva, egy képzeletbeli illatos gombapörkölt gondolatával érkeztünk, bár 1 perc alatt némileg alábbhagyott a lelkesedésünk, amikor az eladó arra a kérdésre, hogy "Elnézést, van olyan gombájuk, aminek nem ma jár le a szavatossága?" egy tömör "Nincs."-et dobott a vállán át. Szerencsére a piac még nyitva volt, úgyhogy gyorsan be is szereztük a legfontosabbat: a gombát. Szép nagy fejek voltak, máskor biztos töltenénk bele valamit, de mi akkor már hajthatatlanok voltunk, egy mexikói kalap méretű gombát is atomjaira fűrészeltünk volna. A gombapörkölt receptje egyébként meglepően egyszerű:

hozzávalók:
gomba (mi 1kg-t vettünk, hogy legyen bőven, akár estére is, meg a másnap reggeli rántottához, ennek kb háromnegyedét használtuk fel)
pirospaprika
hagyma (ebben továbbra sem ismerünk tréfát, majdnem egy teljes fej üvegesre párolódott)
só
bors
majoranna
mustár (esetünkben Beaufor dijoni)

mivel a recept nem vitte túlzásba a mértékegységek definiálását, ezért mindent érzésre, ízlés szerint stb. csináltunk. Kis olaj, hagyma bele, amikor már üveges, akkor tűzről levéve pirospaprika bele (nekünk sok hagymánk volt, úgyhogy kb két kiskanálnyit raktunk), összekever, majd tűzre visszarakva mehetnek bele a gombák, meg egy pohárnyi víz. Mi paráztunk a vízmennyiségtől, hogy kevés lesz, ezért még egy félpohárnyit ráöntöttünk, amiről később kiderült, hogy fölösleges volt, a sok gombából sok víz jön ki. Sűrűn kóstolgattuk a levet, és gyakran kellett belerakni 'még egy kicsit', de mire a gomba jó puha lett, addigra összeálltak az ízek és illatok. Még egyszer rápillantottam a receptre, hogy mindennel megvagyunk-e, és ekkor derült ki, hogy mustárral még lehetne tupírozni, a kérdést megvitattuk (én nem vagyok mustárrajongó, Gergő viszont annál inkább) és végül egy csapott kiskanálnyi került bele, aláírom, jó volt bele. Köretként szélesmetélt készült, nem akartuk a nokedli kártyánkat is ugyanebben a menetben ellőni a puhakaja versenyben, azt majd tojásosnokedliként.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: 3,5. "Nokedlivel jobban néz ki, egyszerűen azt szokta meg a szemem és kész. Illetve a gombákat lehetett volna kisebb darabokra vágni."

íz Kata szerint: 5 

külalak Gergő szerint: 5. "Pont ilyennek kell kinéznie egy gombapörköltnek. Szeretném jegyzőkönyvbe venni, hogy kiváló volt metélttel. A nokedli kacsáknak való, mi a fusion konyha hívei vagyunk."

íz Gergő szerint: 5

A mai muffinsütés úgy kezdődött, hogy vettünk egy csirkemellet. Aztán tébláboltunk a fűszerek előtt, hogy hogyan és mint legyen, aztán egyszercsak biztossá vált, hogy kuszkusz (aka couscous) lesz mellé, az meg kellően semleges ízű ahhoz, hogy valamilyen erősebbet bevállaljunk a húshoz. Így lett indiai csirke kuszkusszal, amiről egyetlen fotó sem készült, mert olyan gyorsan összedobtuk ketten, hogy mire elővettem a fényképezőgépet, már el is fogyasztottuk, de majd legközelebb. Miközben az utolsó kuszkuszszemcséket kergettük a villával, arról beszélgettünk, hogy a csirkés, vagy a tofus indiai inkább az indiai-e, és hogy miért nem indiai egyik sem, pláne a kuszkusz, azt vettük észre, hogy valami kis édes kívánkozik a vacsora leöblítéséhez. Mangó lassihoz minden alapanyag hiányzott, úgyhogy mást kellett kitalálni. Került a hűtőből egy kis grapefruitos sör és már meg is volt a következő projekt: muffin.
Muffin, a sütemények alfája, a kezdők és a kis idővel rendelkezők barátja. Ezeregy verzióban létezik, giccsesebbnél giccsesebb cukormázzal lehet leönteni, meg apró csillámokkal tarkítani, de ma a létező legminimálabb verzió került sorra, a csokis (inkább talán kakaós, csak azt nem szokták mondani) muffin.

hozzávalók:

3 tojás
150g Rama
2dl cukor (ennél én kevesebbet szoktam valamivel)
2,5dl liszt (kb 150g, de mivel soha nem volt mérlegem, lassan már mindent dl-ben tudok)
1tk sütőpor (ha ennyit raksz, akkor nem dagadnak túl a papírkosár szélén, úgyhogy nem szoktam vele szégyenlősködni)
+ízesítő, ami lehet citromhéj, narancshéj, kakaó, fahéj, mák, akármi

miközben a margarin olvad szét az alacsony láng fölött, a cukrot és a tojást felverjük, majd pedig mindent egybe keverünk. Sok sütinél fontos, hogy a lisztet csak apránként adjuk hozzá, mert különben csomóssá válik, de valamiért a muffinnal nem ez van. Csináltam már egyáltalán nem odafigyelve, félvállról véve is, és az ember nem tud annyira hanyag lenni, hogy csomós legyen, szóval elronthatatlan. Ízesítők közül most a kakaót választottam, reméltem, hogy hamár holland és nem a legolcsóbb, akkor egész fekete lesz, de nem, még ezzel is csak egy középbarna árnyalatot lehet elérni. A régóta érlelődő gyanúm, hogy a Coffee Heaven, CCC és hasonló (egyébként általam kedvelt) helyeken valamilyen színezéket is raknak a muffinba, még egy fokkal biztosabbá vált.
Ami a kis papírkosárkákat illeti, pár éve még úgy gondoltam, hogy úri passzió, hogy külön muffintepsibe rakja őket az ember, simán elvannak a kosárkák magukban is, de akkoriban lapos, szétterülős eredményt értem el, úgyhogy amióta megvan ez a forma, kizárt, hogy máshogy sütném. Csak ajánlani tudom. A fenti mennyiség egyébként pont egy ilyen 15-ös méretűre elég.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: nem lettek egyformák, jobban kéne figyelni az adagolásra, illetve beszerzendő egy egészen fekete kakaó, ezek miatt 3

íz Kata szerint: 5 

külalak Gergő szerint: "Jól néz ki. Teljesen úgy néz ki, mint egy..... hamburger. Csak viccelek." 5-ös

íz Gergő szerint: 4, még lehetett volna benne több csoki

Ha valaki járatlan a főzésben-sütésben, mint én, eleinte bizonytalankodik, méricskél sokat, aztán szépen-lassan ráérez a szabadságra. Így történt ez ma este is. Olyan ételt készítettem, amiről azt gondoltam, hogy ízlene. Más nem számított. Szakácskönyvem továbbra sincs. Abból főzök, amit épp találok otthon.

Megtisztítottam és felkockáztam négy csirkemell filét, majd felvágtam nagyobb darabokra egy fél fej óriási hagymát. Olajon elkezdtem kisütni az apró csirkedarabokat, majd később utánadobtam a hagymát. Meghintettem sóval és borssal, majd türelmesen kavargattam, amíg össze nem sültek.

A legvégén levettem a tűzről a serpenyőt. Kikaptam a hűtőből a 235 ml-s Globus joghurtos salátaöntetet, majd ráöntöttem körülbelül a felét. Összekevertem, hagytam egy kicsit állni, majd tálaltam.

Egyszemélyes kontrollcsoportom azt reagálta, mikor megkóstolta, hogy "nagyon jó". Sőt, még a serpenyőt is kitunkolta :)

Lehet, hogy nem ez a legjobb módja a joghurtos salátaöntet felhasználásának, de nekem/nekünk nagyon ízlett a végeredmény. És végül is a főzés tanulásában ez az egyik legfontosabb mérföldkő: amikor a szabadságból ötlet, az ötletből pedig jóízű megvalósítás lesz. Bármit is szóljanak hozzá a sztárszakácsok.

(Kép ezúttal sajnos nem készült. Pedig igazán jól nézett ki. Mire észbe kaptam, már elpusztítottuk a vacsorát.)

Az egyik legjobb pécsi étteremben, az All' Elefantében rendelt - még a nyáron - Kata garnélás-fokhagymás tésztát, és nagyon ízlett neki. Belekóstoltam, és én is szerettem. Ez ugrott be, amikor ma délután a Matchban jártunk. Vettünk is egy 200 grammos garnélakonzervet. Gondoltuk, kipróbáljuk, mit tudunk ebben a témában, saját értelmezésben, recept nélkül.

Pár órával később már rotyogott is a vízben a hosszú spagettitészta. Közben felvágtam két (na jó: három) gerezd fokhagymát, leengedtem a lét a garnélákról, serpenyőben, olivaolajon picit összepirítottam őket. Szórtam rá bazsalikomot, némi sót és borsot. Majd levettem a tűzről. A kész tésztára ráöntöttem, majd egy pici olivaolajjal még megpermeteztem. (Citrom nem volt itthon, úgyhogy azt most kihagytam.) Tíz perc alatt kész. Nagyon finom lett.

Egy pillanatra el is merengtem azon, hogy friss garnélából és friss bazsalikomból vagy petrezselyemből még mennyeibb vacsora lehetett volna. Na de majd legközelebb.

Hozzávalók 2 személyre:

• 250 gr hosszú spagettitészta
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 200 grammos garnélakonzerv (nettó tömeg: 121 gr)
• morzsolt bazsalikom, só, bors, olivaolaj