Gombapörkölt

(download)

Gergő 2 héttel ezelőtti balesete óta fokozott érdeklődést mutatunk a pépesebb, puhább, kevesebb rágással elfogyasztható ételek iránt. Mivel már a könyökünkön jön ki a krumplipüré, meg a mindenféle főzelékek és paradicsomlevesek, nem is beszélve a hortobágyi palacsintáról, egyre nehezebb valami újdonságot kitalálni. Ebben a szellemben, némileg csüggedten indultunk reggel kávézni a Millenáris parkba, hogy majd lesz valahogy, valami, a kávé legalábbis tuti. A koffein és a napsugarak megtették hatásukat, a Match-ba már teljesen feldobódva, egy képzeletbeli illatos gombapörkölt gondolatával érkeztünk, bár 1 perc alatt némileg alábbhagyott a lelkesedésünk, amikor az eladó arra a kérdésre, hogy "Elnézést, van olyan gombájuk, aminek nem ma jár le a szavatossága?" egy tömör "Nincs."-et dobott a vállán át. Szerencsére a piac még nyitva volt, úgyhogy gyorsan be is szereztük a legfontosabbat: a gombát. Szép nagy fejek voltak, máskor biztos töltenénk bele valamit, de mi akkor már hajthatatlanok voltunk, egy mexikói kalap méretű gombát is atomjaira fűrészeltünk volna. A gombapörkölt receptje egyébként meglepően egyszerű:

hozzávalók:
gomba (mi 1kg-t vettünk, hogy legyen bőven, akár estére is, meg a másnap reggeli rántottához, ennek kb háromnegyedét használtuk fel)
pirospaprika
hagyma (ebben továbbra sem ismerünk tréfát, majdnem egy teljes fej üvegesre párolódott)

bors
majoranna
mustár (esetünkben Beaufor dijoni)

mivel a recept nem vitte túlzásba a mértékegységek definiálását, ezért mindent érzésre, ízlés szerint stb. csináltunk. Kis olaj, hagyma bele, amikor már üveges, akkor tűzről levéve pirospaprika bele (nekünk sok hagymánk volt, úgyhogy kb két kiskanálnyit raktunk), összekever, majd tűzre visszarakva mehetnek bele a gombák, meg egy pohárnyi víz. Mi paráztunk a vízmennyiségtől, hogy kevés lesz, ezért még egy félpohárnyit ráöntöttünk, amiről később kiderült, hogy fölösleges volt, a sok gombából sok víz jön ki. Sűrűn kóstolgattuk a levet, és gyakran kellett belerakni 'még egy kicsit', de mire a gomba jó puha lett, addigra összeálltak az ízek és illatok. Még egyszer rápillantottam a receptre, hogy mindennel megvagyunk-e, és ekkor derült ki, hogy mustárral még lehetne tupírozni, a kérdést megvitattuk (én nem vagyok mustárrajongó, Gergő viszont annál inkább) és végül egy csapott kiskanálnyi került bele, aláírom, jó volt bele. Köretként szélesmetélt készült, nem akartuk a nokedli kártyánkat is ugyanebben a menetben ellőni a puhakaja versenyben, azt majd tojásosnokedliként.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: 3,5. "Nokedlivel jobban néz ki, egyszerűen azt szokta meg a szemem és kész. Illetve a gombákat lehetett volna kisebb darabokra vágni."

íz Kata szerint: 5 

külalak Gergő szerint: 5. "Pont ilyennek kell kinéznie egy gombapörköltnek. Szeretném jegyzőkönyvbe venni, hogy kiváló volt metélttel. A nokedli kacsáknak való, mi a fusion konyha hívei vagyunk."

íz Gergő szerint: 5

A merész hagymás-joghurtos csirke

Ha valaki járatlan a főzésben-sütésben, mint én, eleinte bizonytalankodik, méricskél sokat, aztán szépen-lassan ráérez a szabadságra. Így történt ez ma este is. Olyan ételt készítettem, amiről azt gondoltam, hogy ízlene. Más nem számított. Szakácskönyvem továbbra sincs. Abból főzök, amit épp találok otthon.

Megtisztítottam és felkockáztam négy csirkemell filét, majd felvágtam nagyobb darabokra egy fél fej óriási hagymát. Olajon elkezdtem kisütni az apró csirkedarabokat, majd később utánadobtam a hagymát. Meghintettem sóval és borssal, majd türelmesen kavargattam, amíg össze nem sültek.

A legvégén levettem a tűzről a serpenyőt. Kikaptam a hűtőből a 235 ml-s Globus joghurtos salátaöntetet, majd ráöntöttem körülbelül a felét. Összekevertem, hagytam egy kicsit állni, majd tálaltam.

Egyszemélyes kontrollcsoportom azt reagálta, mikor megkóstolta, hogy "nagyon jó". Sőt, még a serpenyőt is kitunkolta :)

Lehet, hogy nem ez a legjobb módja a joghurtos salátaöntet felhasználásának, de nekem/nekünk nagyon ízlett a végeredmény. És végül is a főzés tanulásában ez az egyik legfontosabb mérföldkő: amikor a szabadságból ötlet, az ötletből pedig jóízű megvalósítás lesz. Bármit is szóljanak hozzá a sztárszakácsok.

(Kép ezúttal sajnos nem készült. Pedig igazán jól nézett ki. Mire észbe kaptam, már elpusztítottuk a vacsorát.)