Ma még Turó-Rudin kívül nem ettem semmit (17:30), úgyhogy gondoltam egy gyors üveges pesto, egy adag spaghetti és kaja letudva. Leugrottam a közeli boltba, majd a konzerves-fűszeres polc előtt állva szomorúan tapasztaltam, hogy csak Bertolli van, az meg nekem tudom, hogy nem ízlik, marketing ide, vagy oda, úgyhogy Gergőtől telefonos segítséget kérve bediktáltattam, hogy miből áll össze a Pesto Genovese (aka. bazsalikomos pesto) és azokat meg is vettem mind:

2 evőkanál pirított fenyőmag
2 marék friss, mosott bazsalikomlevél
2 gerezd fokhagyma (3-at raktam bele, mert a fokhagyma az királyság!) :)
parmezánsajt (elvileg friss lenne az igazi, de szárítottal is finom lett, azt úgyis több helyen kapni)
olívaolaj
só
őrölt bors
2 teáskanál citromlé (ezt kihagytam, mert nekem vhogy nem passzolna bele, de ideírom, hátha másnak igen)

A recept nagyjából annyi, hogy mindezt keverd össze, de én a legelső pontnál egyből elakadtam, mert azt hogy kell, hogy "pirított"? Gyorsan megkerestem a neten, annyit jelent, hogy fogsz egy serpenyőt és mindenféle olaj nélkül belerakod a magokat és hagyod hogy egy picit megpiruljanak, azaz barnás-sárgássá váljanak. Állítólag nem szabad nagyon sokáig hagyni, mert akkor megégnek, de legegyszerűbb megkóstolni, hogy jó-e már.
A másik problémás pont a magok összedarálása (egy részét meghagytam egyben, mert az jól néz ki egy tésztán szerintem) volt a fokhagymával, nekem ugyanis nincs ehhez való mixerem, úgyhogy fogtam egy kalapácsot, és durr, megoldottam így is, a wishlistre pedig felírtam a múltkori gombás csirkénél hiányolt 'éles kés' mellé, hogy 'robotgép'. Ami ezután volt, kavargatás, az már ment simán, kóstolgattam szorgalmasan, hogy eltaláljam a megfelelő só-bors arányt, de a végeredmény egy olyan pesto, amilyet még soha nem ettem: érezhetően nincs benne semmi mű dolog, állományjavító, színezék, meg tartósítószer, az íze leírhatatlanul friss és intenzív ami mellé még a friss bazsalikom illata is társul. Asszem ennyit az üveges pestoról, ezek után nálam már nem rúg labdába.

Az illatról meg beugrott, amikor tavaly év végén a hugomnál voltam Olaszországban és mentünk őrült tempóval a Lago di Como felé és hallgattuk ordítva az In Italia c. számot, úgyhogy megkerestem, letöltöttem, ez szól most a képek mellé...

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: 5 (nem olyan, mint az üveges, nem olyan krémes, de nekem így jobban tetszik)

íz Kata szerint: 5

 

a takoyaki egy japán étel, kis sült golyókat jelent, a wikipedia szerint elsősörben zöldségekből, meg tengeri herkenytűkből áll, de én már találkoztam csokis és vegetáriánus zöldséges verzióval is. Még nem tudjuk megcsinálni, hiszen a mesterkurzus tananyagába tartozik, de majd egyszer talán erre is sor kerül.
és hogy miért is ez a furcsa-kurta post most, annak az az apropója, hogy a blog ezentúl a www.takoyaki.hu url-en is elérhető, nemcsak a nehezen kibetűzhető dekata.posterous.com-on. Chou-kawaii! :)

Vasárnap délben, amikor a legközelebbi étterem is túl messze van, még az olyan konyhailag legkevésbé aktív emberek is, mint mi, kedvet kapnak a főzéshez. Legyen valami egyszerű, nyáriasan könnyed, magyarosan olaszos, mégis fantasztikusan ízletes étel... Megforgattuk a gasztroblog kereket, és a Lila Füge egyik receptjét dobta a gép.

Irány a Mammut, piros kosár, zúzunk a zöldséges pulthoz. Minden van, kivéve petrezselyem. Mindegy, van mirelit, kapjuk a mentő ötletet a mérős nénitől. Hozzávalókat be a táskába, bicajra vissza, és már otthon is vagyunk. A konyha telis tele érdekes, újszerű dolgokkal. Akkor essünk is neki.

Első körben a húst megmostuk, megtisztítottuk az izéktől, aztán megint megmostuk, megtörölgettük, aztán pici sózás-borsozás. Forró, olivaolajos serpenyőben kifehérítettük a pipiket, majd belehuppantak a jénaiba.

Aztán jött a truváj, a gombás-mascarponés szósz. Fogtam pár vegyes gombát, megtisztítottam, felnegyedeltem a nagyobbakat. A kisebbeket csak félbe. Közben a húsízű olivaolajos serpenyőben hagymát és fokhagymát dinszteltünk, és amikor már üvegesre sültek, utánuk dobtuk a gombadarabokat.

Közben összeráztuk a tojás sárgájából készült mascarponés-tejszínes koktélt. Mire a gombás hagyma megpuhult, ráöntöttük a fehér szószt. Az egész jól összekeveredett, ráfeküdt a jénaiban heverő, előzetesen finoman megkapatott húsdarabokra, az egészre rászórtunk egy tégely parmezánt, és ment a sütőbe, fortyogni.

Mellé hosszú szemű rízs készült, és az egészet egy nyárias, könnyed chardonnayvel tálaltuk.

Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy a hús puha, porhanyós, a szósz nem túl sós, nem is sótlan, sárgás, ízletes, pikáns lett. A tojás összeért a mascarponéval, a hagyma a gomba ízével. Szóval az egész olyan harmonikus és finom lett, hogy mi magunk is meglepődve kanalaztuk be az utolsó rízsszemig.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)
külalak Gergő szerint: 4 (nem állt össze rendesen az egész a jénaiban, és a parmezán sem barnult meg elég erőteljesen)

íz Gergő szerint: 5 (nincsenek szavaim. istenek vagyunk.)

____

külalak Kata szerint: 4 (amíg a tálban van együtt, nem néz ki túl jól. kitálalva már oké volt.)

íz Kata szerint: 5 (nyami.)

 

az elmúlt 2 hétben annyira meleg volt, hogy a konyhából a bodzaszörpön, joghurtokon és hideg vízen kívül semmi nem jött ki. Ma viszont jött egy jó kis égi tombolás, ami kellemesen lehűtötte a levegőt és egyből kedvet csinált ahhoz, hogy valami legyen. Mivel nagyjából éjfél előtt jártunk picivel időben, ezért szóba sem jött az, hogy főétel legyen, inkább csak valami nyári nyalánkság, így született a Luca süti ötlete, egy régi családi barátunk nevét őrző kevert tészta.
nyilván ezer ugyanilyen recept létezik, ahol csak minden hozzávalót össze kell dobálni, összekeverni és aztán be a sütőbe, de az eredeti "Lucasüti" hozzávalói:

1 tojás
20 dkg porcukor
1 vaníliás cukor aka vanilincukor
20-25 dkg liszt (attól függ, hogy az ember mit rak bele ízesítőként. Ha gyümölcsöt, akkor inkább 25, ha mondjuk kakaóport, akkor 20)
5 dkg Rama
1 sütőpor
tej (annyi, hogy olyan sűrűn folyós legyen, az kb 1-1,5 dl lehet)

ízesítő esetünkben: szeder (Mama tanácsára kis lisztben meg kell forgatni mielőtt a tésztába kerül, mert így nem süllyed le annyira a legaljára és nem ég oda. Amúgy meg bármilyen gyümölcsöt bele lehet rakni, tapasztalat az, hogy a savanykásabb gyümölcsökkel a legjobb, tehát nem banánnal, hanem ribizli-meggy vonalon, esetleg barackkal)

sütési idő: 20-25 perc, amíg a teteje aranybarna nem lesz

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)
külalak Gergő szerint: 4

íz Gergő szerint: 5

____

külalak Kata szerint: 4

íz Kata szerint: 4 (nem olyan, mint amit pár hete Mama csinált, az valahogy tömörebb volt, az enyém túl lyukacsos, nagyon könnyű lett)

 

 

az úgy volt, hogy mindjárt 29 éves leszek és szerintem nagyon nem járja, hogy tejbegrízen és zacskóslevesen kívül mást nem tudok megcsinálni. Ciki, vagy nem ciki, ez van, MOST, viszont úgy döntöttem, hogy változtatok rajta és fogok főzni rendszeresen, hogy egyszer MAJD jókat tudjunk itthon enni.
ráadásul vagyok annyira mázlista, hogy van egy Gergőm, aki megígérte, hogy bármit is kotyvasztok, meg fogja enni, így hát nem volt más hátra, minthogy belevágni. :)
pár napja vettem 70dkg borsót, amit azóta bent rohasztottam a nylonzacskóban és ma már nagyon kiabáltak, hogy legyen velük valami, ezért lett belőlük egy leves. A receptet a mohaessafrany.blogspot.com oldalról vettem és nagyjából minden létező ponton eltértem tőle, de állítólag ez így van jól.
Kezdő kuktaként belefutottunk néhány kifejezésbe, amiket nem ismertünk, de jóbarátunk, a Google segített rajtunk és most már tudjuk, hogy a megpároljuk az egyenlő a dinszteljükkel és hogy az elnevezés sokkal sokat sejtetőbb, mint amit igazából is jelent. Kis zsiradék (esetünkben olívaolaj és vaj), kis víz, egy tető és szevasz, ez a "megpároljuk". Megpárlással párhuzamosan egy leveskocka lévé vált, gondolom ha majd a 97. levesemet csinálom, akkor lehet, hogy nem kocka lesz az alapanyag, de most még igen... aztán fogtuk és egy laza négykezes etűddel a lét, meg a párolt zöldeket egyesítettük, majd botmixer segítségével apróra zúztunk mindent. A végén még került bele tejszín, meg mozzarella és kész is volt, a mai ebéd. The first one.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)
külalak Gergő szerint: 5

íz Gergő szerint: 5 (édes, nem akarja elvenni a kedvem..) :)

____

külalak Kata szerint: 3,5 (merthogy a borsódarabkák ottmaradtak, nem oldódtak fel teljesen)

íz Kata szerint: 4,5 (a később belerakott kis mozzarellák nem olvadtak fel, nem tudtak integrálódni az ízbe)