Gergő szerint azért csináljuk a blogot, hogy mi emlékezzünk miket főztünk, nem pedig azért, mert szerintünk egy főzősblog az egy nagyon eredeti ötlet lenne, vagy mert annyira különleges receptekkel állnánk elő. És igaza van! Félreteszem minden kétkedésemet, és mégiscsak megírom, hogy mit vacsoráztunk ma, hamár az elmúlt pár hét, vagy hónap művei nem kerültek lejegyzésre.
A boltba érve az volt a mondás, hogy minél előbb jöjjünk ki, ami azt vonta maga után, hogy nem volt idő elmélkedni, meg álmodozni mindenféle kacsalábon forgó étkeken, hanem back to the roots: hús lesz krumplival. Ennek megfelelően csirke és pici krumplik kerültek a kosárba, meg citromfű amit már a múlt hétvégi citromos-joghurtos-hagymás tésztasalátához szerettem volna ellőni, de mint kiderült, nem volt itthon. Ja és ha valaki tudja, hogy a szuper újrazárható, aromatartó, nedvességmegőrző tasakok és fagyasztott áruk idején miért nem lehet valamilyen tartósított formában mentát kapni (a cserepes verziók már életük leszállóágában voltak), az mondja!

Maga a recept amúgy nem annyira érdekes, vagy egzotikus, mint amennyire az íze lett:
csirkemell
1 doboz mascarpone (kicsit ijesztő húsételhez használni valamit, aminek a csomagolásán egy óriási tiramisu díszeleg)
citromfű
mozzarella (beleolvasztottam a szószba 3 szeletet, amitől kevésbé folyós és kevésbé homogén lett az állaga)
krumpli

A csirkemellből szeleteket vágtam (nekem ez elég szenvedősen megy, mert nem tudom, hogyan kell szakszerűen, de gondolom egy rutinosabbnak ez megvan pár perc alatt), kis olajon megsütöttem, míg szép sülthús színük nem lett, eközben Gergő meghámozta a krumplikat. Amikor befejeztük a hús és krumpli alól pattogzó forró olajcseppek elől való ugrálást (még mindig nem vettünk fedőt), akkor a mascarponét megolvasztottam és több körben újabb és újabb adag citromfüvet szórtam bele. Végig azt hittem, hogy túlzásba viszem, és egy grapefruit keserűségű és savanyúságú valamit fogok kapni, de a kóstolgatások során mindig kiderült, hogy nem, nagyon jó markáns ízt ad, de egyáltalán nem tolakodó, hanem inkább valahogy arcot ad az amúgy teljesen semleges mascarponénak. Arról nem is beszélve, hogy a masszív mascarpone mellé nagyon kell valami, amitől könnyedebbnek lehet érezni, a citromfű pedig pont ilyen, de gondolom a tiramisuban meg pont ezért van a kávé. A végeredmény egy nagyon finom szósz lett, amihez jól passzult a fűszerezés nélküli csirke és a ropogós krumpli. Fénykép nem készült, hiszen akkor még úgy volt, hogy nem lesz belőle post.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: 4, mert a csirkéket beleraktam a szószba, pedig jól nézett volna ki, ha inkább rájuk öntöm, akkor kilógótt volna helyenként a pirosas hús, ami jól ment volna a ránézésre kapros szószhoz.

íz Kata szerint: 5, bejött nagyon a citromfű, meg mostanában tetszenek a kicsit kesernyésebb, nem annyira szabályos ízek.

külalak Gergő szerint: 4 "A csirkék lehettek volna egységesebbek."

íz Gergő szerint: 5 "Nagyon finom volt a mascarponés öntet is, jó volt, hogy szikárabb volt a hús és jó lett a krumpli is."