Házi bazsalikomos pesto
Ma még Turó-Rudin kívül nem ettem semmit (17:30), úgyhogy gondoltam egy gyors üveges pesto, egy adag spaghetti és kaja letudva. Leugrottam a közeli boltba, majd a konzerves-fűszeres polc előtt állva szomorúan tapasztaltam, hogy csak Bertolli van, az meg nekem tudom, hogy nem ízlik, marketing ide, vagy oda, úgyhogy Gergőtől telefonos segítséget kérve bediktáltattam, hogy miből áll össze a Pesto Genovese (aka. bazsalikomos pesto) és azokat meg is vettem mind:
2 evőkanál pirított fenyőmag
2 marék friss, mosott bazsalikomlevél
2 gerezd fokhagyma (3-at raktam bele, mert a fokhagyma az királyság!) :)
parmezánsajt (elvileg friss lenne az igazi, de szárítottal is finom lett, azt úgyis több helyen kapni)
olívaolaj
só
őrölt bors
2 teáskanál citromlé (ezt kihagytam, mert nekem vhogy nem passzolna bele, de ideírom, hátha másnak igen)
A recept nagyjából annyi, hogy mindezt keverd össze, de én a legelső pontnál egyből elakadtam, mert azt hogy kell, hogy "pirított"? Gyorsan megkerestem a neten, annyit jelent, hogy fogsz egy serpenyőt és mindenféle olaj nélkül belerakod a magokat és hagyod hogy egy picit megpiruljanak, azaz barnás-sárgássá váljanak. Állítólag nem szabad nagyon sokáig hagyni, mert akkor megégnek, de legegyszerűbb megkóstolni, hogy jó-e már.
A másik problémás pont a magok összedarálása (egy részét meghagytam egyben, mert az jól néz ki egy tésztán szerintem) volt a fokhagymával, nekem ugyanis nincs ehhez való mixerem, úgyhogy fogtam egy kalapácsot, és durr, megoldottam így is, a wishlistre pedig felírtam a múltkori gombás csirkénél hiányolt 'éles kés' mellé, hogy 'robotgép'. Ami ezután volt, kavargatás, az már ment simán, kóstolgattam szorgalmasan, hogy eltaláljam a megfelelő só-bors arányt, de a végeredmény egy olyan pesto, amilyet még soha nem ettem: érezhetően nincs benne semmi mű dolog, állományjavító, színezék, meg tartósítószer, az íze leírhatatlanul friss és intenzív ami mellé még a friss bazsalikom illata is társul. Asszem ennyit az üveges pestoról, ezek után nálam már nem rúg labdába.
Az illatról meg beugrott, amikor tavaly év végén a hugomnál voltam Olaszországban és mentünk őrült tempóval a Lago di Como felé és hallgattuk ordítva az In Italia c. számot, úgyhogy megkerestem, letöltöttem, ez szól most a képek mellé...
ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)
külalak Kata szerint: 5 (nem olyan, mint az üveges, nem olyan krémes, de nekem így jobban tetszik)
íz Kata szerint: 5
