Gergő szerint azért csináljuk a blogot, hogy mi emlékezzünk miket főztünk, nem pedig azért, mert szerintünk egy főzősblog az egy nagyon eredeti ötlet lenne, vagy mert annyira különleges receptekkel állnánk elő. És igaza van! Félreteszem minden kétkedésemet, és mégiscsak megírom, hogy mit vacsoráztunk ma, hamár az elmúlt pár hét, vagy hónap művei nem kerültek lejegyzésre.
A boltba érve az volt a mondás, hogy minél előbb jöjjünk ki, ami azt vonta maga után, hogy nem volt idő elmélkedni, meg álmodozni mindenféle kacsalábon forgó étkeken, hanem back to the roots: hús lesz krumplival. Ennek megfelelően csirke és pici krumplik kerültek a kosárba, meg citromfű amit már a múlt hétvégi citromos-joghurtos-hagymás tésztasalátához szerettem volna ellőni, de mint kiderült, nem volt itthon. Ja és ha valaki tudja, hogy a szuper újrazárható, aromatartó, nedvességmegőrző tasakok és fagyasztott áruk idején miért nem lehet valamilyen tartósított formában mentát kapni (a cserepes verziók már életük leszállóágában voltak), az mondja!

Maga a recept amúgy nem annyira érdekes, vagy egzotikus, mint amennyire az íze lett:
csirkemell
1 doboz mascarpone (kicsit ijesztő húsételhez használni valamit, aminek a csomagolásán egy óriási tiramisu díszeleg)
citromfű
mozzarella (beleolvasztottam a szószba 3 szeletet, amitől kevésbé folyós és kevésbé homogén lett az állaga)
krumpli

A csirkemellből szeleteket vágtam (nekem ez elég szenvedősen megy, mert nem tudom, hogyan kell szakszerűen, de gondolom egy rutinosabbnak ez megvan pár perc alatt), kis olajon megsütöttem, míg szép sülthús színük nem lett, eközben Gergő meghámozta a krumplikat. Amikor befejeztük a hús és krumpli alól pattogzó forró olajcseppek elől való ugrálást (még mindig nem vettünk fedőt), akkor a mascarponét megolvasztottam és több körben újabb és újabb adag citromfüvet szórtam bele. Végig azt hittem, hogy túlzásba viszem, és egy grapefruit keserűségű és savanyúságú valamit fogok kapni, de a kóstolgatások során mindig kiderült, hogy nem, nagyon jó markáns ízt ad, de egyáltalán nem tolakodó, hanem inkább valahogy arcot ad az amúgy teljesen semleges mascarponénak. Arról nem is beszélve, hogy a masszív mascarpone mellé nagyon kell valami, amitől könnyedebbnek lehet érezni, a citromfű pedig pont ilyen, de gondolom a tiramisuban meg pont ezért van a kávé. A végeredmény egy nagyon finom szósz lett, amihez jól passzult a fűszerezés nélküli csirke és a ropogós krumpli. Fénykép nem készült, hiszen akkor még úgy volt, hogy nem lesz belőle post.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)

külalak Kata szerint: 4, mert a csirkéket beleraktam a szószba, pedig jól nézett volna ki, ha inkább rájuk öntöm, akkor kilógótt volna helyenként a pirosas hús, ami jól ment volna a ránézésre kapros szószhoz.

íz Kata szerint: 5, bejött nagyon a citromfű, meg mostanában tetszenek a kicsit kesernyésebb, nem annyira szabályos ízek.

külalak Gergő szerint: 4 "A csirkék lehettek volna egységesebbek."

íz Gergő szerint: 5 "Nagyon finom volt a mascarponés öntet is, jó volt, hogy szikárabb volt a hús és jó lett a krumpli is."

Ha valaki járatlan a főzésben-sütésben, mint én, eleinte bizonytalankodik, méricskél sokat, aztán szépen-lassan ráérez a szabadságra. Így történt ez ma este is. Olyan ételt készítettem, amiről azt gondoltam, hogy ízlene. Más nem számított. Szakácskönyvem továbbra sincs. Abból főzök, amit épp találok otthon.

Megtisztítottam és felkockáztam négy csirkemell filét, majd felvágtam nagyobb darabokra egy fél fej óriási hagymát. Olajon elkezdtem kisütni az apró csirkedarabokat, majd később utánadobtam a hagymát. Meghintettem sóval és borssal, majd türelmesen kavargattam, amíg össze nem sültek.

A legvégén levettem a tűzről a serpenyőt. Kikaptam a hűtőből a 235 ml-s Globus joghurtos salátaöntetet, majd ráöntöttem körülbelül a felét. Összekevertem, hagytam egy kicsit állni, majd tálaltam.

Egyszemélyes kontrollcsoportom azt reagálta, mikor megkóstolta, hogy "nagyon jó". Sőt, még a serpenyőt is kitunkolta :)

Lehet, hogy nem ez a legjobb módja a joghurtos salátaöntet felhasználásának, de nekem/nekünk nagyon ízlett a végeredmény. És végül is a főzés tanulásában ez az egyik legfontosabb mérföldkő: amikor a szabadságból ötlet, az ötletből pedig jóízű megvalósítás lesz. Bármit is szóljanak hozzá a sztárszakácsok.

(Kép ezúttal sajnos nem készült. Pedig igazán jól nézett ki. Mire észbe kaptam, már elpusztítottuk a vacsorát.)

Vasárnap délben, amikor a legközelebbi étterem is túl messze van, még az olyan konyhailag legkevésbé aktív emberek is, mint mi, kedvet kapnak a főzéshez. Legyen valami egyszerű, nyáriasan könnyed, magyarosan olaszos, mégis fantasztikusan ízletes étel... Megforgattuk a gasztroblog kereket, és a Lila Füge egyik receptjét dobta a gép.

Irány a Mammut, piros kosár, zúzunk a zöldséges pulthoz. Minden van, kivéve petrezselyem. Mindegy, van mirelit, kapjuk a mentő ötletet a mérős nénitől. Hozzávalókat be a táskába, bicajra vissza, és már otthon is vagyunk. A konyha telis tele érdekes, újszerű dolgokkal. Akkor essünk is neki.

Első körben a húst megmostuk, megtisztítottuk az izéktől, aztán megint megmostuk, megtörölgettük, aztán pici sózás-borsozás. Forró, olivaolajos serpenyőben kifehérítettük a pipiket, majd belehuppantak a jénaiba.

Aztán jött a truváj, a gombás-mascarponés szósz. Fogtam pár vegyes gombát, megtisztítottam, felnegyedeltem a nagyobbakat. A kisebbeket csak félbe. Közben a húsízű olivaolajos serpenyőben hagymát és fokhagymát dinszteltünk, és amikor már üvegesre sültek, utánuk dobtuk a gombadarabokat.

Közben összeráztuk a tojás sárgájából készült mascarponés-tejszínes koktélt. Mire a gombás hagyma megpuhult, ráöntöttük a fehér szószt. Az egész jól összekeveredett, ráfeküdt a jénaiban heverő, előzetesen finoman megkapatott húsdarabokra, az egészre rászórtunk egy tégely parmezánt, és ment a sütőbe, fortyogni.

Mellé hosszú szemű rízs készült, és az egészet egy nyárias, könnyed chardonnayvel tálaltuk.

Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy a hús puha, porhanyós, a szósz nem túl sós, nem is sótlan, sárgás, ízletes, pikáns lett. A tojás összeért a mascarponéval, a hagyma a gomba ízével. Szóval az egész olyan harmonikus és finom lett, hogy mi magunk is meglepődve kanalaztuk be az utolsó rízsszemig.

ÉRTÉKELÉS (1-5, mint a suliban)
külalak Gergő szerint: 4 (nem állt össze rendesen az egész a jénaiban, és a parmezán sem barnult meg elég erőteljesen)

íz Gergő szerint: 5 (nincsenek szavaim. istenek vagyunk.)

____

külalak Kata szerint: 4 (amíg a tálban van együtt, nem néz ki túl jól. kitálalva már oké volt.)

íz Kata szerint: 5 (nyami.)