Ha valaki járatlan a főzésben-sütésben, mint én, eleinte bizonytalankodik, méricskél sokat, aztán szépen-lassan ráérez a szabadságra. Így történt ez ma este is. Olyan ételt készítettem, amiről azt gondoltam, hogy ízlene. Más nem számított. Szakácskönyvem továbbra sincs. Abból főzök, amit épp találok otthon.

Megtisztítottam és felkockáztam négy csirkemell filét, majd felvágtam nagyobb darabokra egy fél fej óriási hagymát. Olajon elkezdtem kisütni az apró csirkedarabokat, majd később utánadobtam a hagymát. Meghintettem sóval és borssal, majd türelmesen kavargattam, amíg össze nem sültek.

A legvégén levettem a tűzről a serpenyőt. Kikaptam a hűtőből a 235 ml-s Globus joghurtos salátaöntetet, majd ráöntöttem körülbelül a felét. Összekevertem, hagytam egy kicsit állni, majd tálaltam.

Egyszemélyes kontrollcsoportom azt reagálta, mikor megkóstolta, hogy "nagyon jó". Sőt, még a serpenyőt is kitunkolta :)

Lehet, hogy nem ez a legjobb módja a joghurtos salátaöntet felhasználásának, de nekem/nekünk nagyon ízlett a végeredmény. És végül is a főzés tanulásában ez az egyik legfontosabb mérföldkő: amikor a szabadságból ötlet, az ötletből pedig jóízű megvalósítás lesz. Bármit is szóljanak hozzá a sztárszakácsok.

(Kép ezúttal sajnos nem készült. Pedig igazán jól nézett ki. Mire észbe kaptam, már elpusztítottuk a vacsorát.)